Nightrun Félmaraton 2021.08.01.

COVID szünetes nyári félmaraton sorozatom következő állomása, 3 héttel a Vivicitta és 1 héttel a K&H futóest után a Nightrun Félmaraton.
Futottam már a Nightrun-on, 2015-ben először, akkor még csak félmaratont lehetett futni. 2016 és 2017-ben már a maratonjukon vettem részt. Idén – valószínűleg költség megfontolásokból – csak félmaratononkat indított minden szervező – MaratonMan Depo is.
Az esélytelenek nyugalmával indultam neki, már mint hogy mikor megtudtam, hogy idén 2x kell felfutni a várba (a korábbi Nightrun-okon csak 1x kellett, és az is bőven gyilkos volt), ráadásul ez egy ÖKO futás lesz, pohármentes – azaz nem lesznek kihelyezve poharakba a víz és izo italok, hanem magadnak kell egy kis hordozható pohárba ballonból-csapból töltögetni - akkor elkönyveltem, hogy ezen a versenyen nem fogok időt javítani – ez egy esti pesti kivilágított városnéző kocogás lesz, és ennyi :)
Hát, megint nem úgy alakult, ahogy azt én elképzeltem :)
A beígért zivatarok, lehűlés ismét késett egy napot, így 28 fokban startoltunk el 22:15-kor, ami azért 4 fokkal beljebb volt, mint a K&H 31 fokos startja, sőt a nap sem sütött már ránk, hogy a Vivicitta harminx fokos tűző napsütéséről már ne is beszéljünk. Még meg is jegyeztem a férjemnek, hogy talán most nem is kell majd locsolnom magam, mert jó az idő – kis naív, ácsorogni persze hogy kellemes volt az a 28 fok technikai sortban pólóban :)
A start nagyon rosszul volt kialakítva: nagyon szűk sávban, jobbról-balról körbe szalagozva indították el a tömeget a villamos síneken! Rég emlékszem ilyen pocsék startra. Üzenem a szervezőknek, hogy ezt soha többé!! Legalább ne szalagozzák le, hogy oldalt a járdákon is hadd mehessünk. Úgy éreztem magamat, mint egy szarvasmarha, akit a vágóhídra terelnek. Az első 500 méteren 6 percesen kívül futottam, mert nem lehetett a tömegben elindulni, és mellettem egy lány és egy fiú is majdnem elesett, ütköztem a fiúval, botladoztunk a síneken és a rossz minőségű aszfalton körülötte, szóval kritikán aluli volt.
500 méter után lehetett megindulni, onnantól 5:00 és 5:30 perc/km közt mozogva haladtam szép lendületesen, a pulzusom sem ment 175 fölé, egész a várig. Nem vagyok jó hegymenetben, ez pedig 1.2 km-en át tartó, néhol 30-45 fokos emelkedő volt, lassultam, 7:30 volt a mélypont, de a pulzusom itt sem szállt el, maradt 175-ön belül, és igyekeztem combhajlítóból és farizomból felfelé futni, nem combfeszítőből – ez utóbbit terhelem eleget az egész pályán, ja, és nem sétáltam bele :) A lejtő kezdetekor előkaptam a varázskalapomból a chi runningos „ne fékezz combizomból a lejtőn, hanem élvezd, hogy repülsz” technikát, és ez szuperül működött, megint csak nem a combizmaimat terheltem, meghagytam azt a pálya többi részére. Ez a technika egyedül a térdizületeknek egészségtelen itt aszfalton, de reméltem, hogy ha ezt most 2x ezen az 1km-es lejtőn előadom, azzal nem vágom tönkre a térdeimet – és így is lett. Ahogy elnéztem, senkinek nincs ilyen jó lejtőn lerepülő technikája, vagy 20-30 embert előztem meg itt. Mindenki próbálta totyorogva, combizomból óvatosan fékezve, kis lépésekkel nem elfutni a lejtőt, miközben én 4:30-al repültem lefelé. Behoztam az emelkedőn elszenvedett időveszteséget abszolút :)
Teljesen felfrissített a brutál emelkedő után a jó kis lejtő, sikerült a 2. várfelfutásig tartani az 5:30-on belüli sebességet. A 2. emelkedőn felküzdés kb. ugyanúgy sikerült, 7.30-as mélyponttal, vártam a lejtőt nagyon, és elhatároztam, hogy onnantól nekem befutó van. Fogalmam sem volt, hogy hogy állok időben, beérek-e egyáltalán 2 órán belül, az meg eszembe se jutott, hogy talán még az előző K&H-s 1:59:45-ön javíthatok. Egyszerűen úgy éreztem, innen én már befutok, ezt már meghúzhatom, van még bennem annyi. Lerepültem a kilométer hosszú lejtőn, 3:54-el, és 4:30-4:50 közt meghúztam az utolsó másfél km-t. Itt már ment fel a pulzusom, 186 volt a max., de ilyenkor már szabad ereszd el a hajamat stílusban rohanni :)
Csak akkor néztem le az órámra, hogy mennyi idő alatt fogok befutni, mikor már láttam magam előtt a 3-as befutókaput. 1 óra 55 percet láttam. Wow, javítok a múltkori időmön:)? No, akkor tegyünk rá még egy lapáttal! Így sikerült 1 óra 57 perc alatt befutni! Nagyon örültem!! :)
És most sem volt semmi izomgörcs, semmi brutális kifáradás. 1 zselé ment be 2 részletben, 1 Mg ampulla, fél liter izo, és minden frissítő ponton, kivéve az utolsót locsoltam magam és ittam. Az első alkalommal még bohóckodtam a Soft Cup-pal, aztán csak kézzel lemostam magam, majd ittam a tenyeremből. Ennyit arról, hogy nincs túl meleg, nem fogom magam locsolni – úsztam a vízben a verseny végére, mint az előző versenyeken :)
Még ment a visszaséta gond nélkül az 1km-re lévő autóhoz. Útközben megint átöltöztem a kocsiban száraz ruhákba, és átmasszíroztam a lábaimat, mire hazaértünk. Otthon még mindent elpakoltam, kimostam, fürödtünk, ettünk egy vékony szelet görögdinnyét, még az esti meditációmat is megcsináltam, és hajnali 2-kor aludtam el, minek utána reggel 10-kor keltem :) Kicsit érzem a tegnapi átdorbézolt éjszakát az egész testemben, de ma még pihi, regenerálódás, visszahidratálás, még egy futómű masszázs, és holnap reggel 8-kor már tekerek be a munkahelyemre megtartani a 3 jóga órámat és megmasszírozni 2 kismamámat, majd hazatekerés, este 9 órás érkezéssel. Menni fog :)
A párom most is végig ott volt velem, ő a sofőröm, főállású aggódóm, aki megpróbál lassabb futásra ösztökélni – kevés sikerrel :) De azért annyira jó, hogy ott van, fotóz, videóz, szurkol, mellémfut, kérdezi a pulzusom, mondja, mi vár rám, elismer, büszke rám, és most még 2x extra vízet is kaptam tőle – belsőleg és külsőleg :) És a végén megint belebeszélt a kis csontrezgéses headset-embe távolból, hogy nehogy megálljak a befutónál az első kapunál, mert a 3. lesz az igazi :)
Csatoltam nektek képeket, a start előttről, a startról, a pályáról több képet is, majd a befutóról, és utána az éremmel a nyakamban :)



Kövess minket a Facebookon